az elején elég nehéznek találtam ( de hiszen még mindig az elején vagyok:-D ),folyamatosan a sírás kerülgetett,nem is csak a honvágyra fognám,sokkal inkább az idegen,elhagyatott érzés és ráadásul még a nyelv sem megy rendesen...
az első éjszakán kétségbeesetten hívtam fel az egyik barátnőmet (köszi,franci!:-) ) mit sem törődve a viszonylag magas telefonszámlával,hogy én másnap hazautazok ezt nem bírom és egyébként is,megszólalni sem tudok normálisan.azonban a "kényszer" nagy úr. eltelt 2 nap és nem mondom hogy teljesen megszoktam az ittlétet,azonban valamelyest enyhült ez a szorongó érzés és helyét átvette a kiváncsiság,hiszen egy csodálatos városban élek jelenleg,amit talán 5 hónap alatt sem lehet körbejárni és végignézni.
az elmúlt napok ügyintézéssel teltek,talán említésre annyi méltó,hogy voltunk az alexon (alexanderplatz),brandenburgi kapu,reichstag,berliner mauer,ilyesmi. képet készíteni egyelőre nem tudtam,egyrészt mert lemerült a gépem,másrészt mert amúgysem a híres épületeket fényképezném feltétlenül,sokkal inkább az "életérzést" magát:-)
ami nagyon pozitív számomra (nem nagy dolog egyébként) az az,hogy a parkokban nyuszikák vannak!:-) élő nyulak akik ott élnek és nem mennek ki az útra nem bántja őket senki.aranyosak:-)
ami viszont elkeserített,az a net..:-( sehogysem tudta a szolgáltató a netet beállítani a gépemen,ezért drága pénzekért tudom most használni...
na de öröm az ürömben,hogy egyáltalán tudom használni:-)
és még valami: holnap egyedül nekivágok a városnak:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése